Joseph Marie Jacquard szövőgépének megjelenése nagyban hozzájárult a számítástechnika alapjainak megteremtéséhez, és ily módon korunk technológiáinak létrejöttéhez. A bináris rendszer vagy éppen a lyukkártya működési elve egy képzeletbeli történelmi hidat képez a többezer éves múltra visszatekintő kézműves technika, a szövés, és a hétköznapjainkat teljes mértékben átszövő digitális infrastruktúrák között. Madarász Rita installációja ezt a kapcsolódást vizsgálja – manualitás és digitalitás, kézi struktúrák és gépi rendszerek, szálak és kódsorok találkozását.

A technológiai eszközök térnyerésével napjainkra a tapintás élménye az érintőképernyők ingerszegény felületeire szűkült. Ennek ellenpontozásaképp reneszánszát élik a DIY, craft és analóg technikák, amelyek a túlburjánzott virtualitással egyidejűleg formálják a kortárs vizuális kultúrát. A kiállított interaktív kísérleti textilinstalláció azt az átmeneti állapotot ragadja meg, amelyben a kézzel készített, szövött struktúra ugyan még uralja a teret, azonban az elektronikus rendszer közbelépése háttérbe szorítja a tapintás útján történő megismerést. Egy sajátos interaktív helyzetbe kerülünk: az érzékelőpanelek a látogató jelenlétekor mozgásba hozzák a fekete-fehér szövött mintákat, bemutatva ezáltal azok felépítését. Miként tekinthetünk a technológiára ebben a helyzetben? Önálló cselekvő vagy egy eszköz a kapcsolatteremtéshez? Közelebb hoz vagy távoltart, teremt vagy elvesz? Készülhet-e a jövőben még bármilyen anyag technológiai beavatkozás nélkül?

Azáltal, hogy az installáció nem leplezi, hanem feltárja a szerkezetet – a kábelek kusza rendszerét és a szövött anyagok fonákoldalát is –, az adott médium anyagi-tárgyi jellegzetességeire hívja fel a figyelmet. A textíliákhoz kötődő legalapvetőbb tapasztalási forma, a tapintás elhagyása egyúttal egy tudatos kritikai reflexió a kortárs kultúra működési mechanizmusaira.

Madarász Rita textiltervező művész a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte diplomáját szövöttanyag-tervezés specializáción. Munkáiban azzal foglalkozik, hogyan válhat a szövet médiummá és interdiszciplináris alkotássá, illetve milyen szerepet tölthet be a textíliákhoz hagyományosan rendelhető funkciókon túl. Projektjeiben kézzel szőtt kísérleti struktúrákon keresztül vizsgálja az anyagokhoz való kapcsolódás lehetséges formáit, leginkább a textil mozgatásának alternatív módjaira koncentrálva és különböző tudományágak szakembereivel karöltve.

____

The invention of Joseph Marie Jacquard’s loom significantly contributed to the foundations of computing and, consequently, to the technologies of our time. The binary system, or the mechanism of the punch card serves as an imaginary historical bridge between the ancient technique of weaving and the ubiquitous contemporary digital infrastructures. Rita Madarász’s interactive textile installation explores this interconnection – the interplay between manual craftsmanship and digital systems, handwoven structures and machine algorithms, threads and lines of code.

With the rise of technological devices, the experience of touching different materials of objects has been partially reduced to the surfaces of touchscreens. As a counterpoint, DIY, craft, and analog techniques are making a comeback, shaping contemporary visual culture alongside the overgrown presence of virtuality. The exhibited textile installation captures a transitional state in which the handmade woven structures still dominate the space, yet the intrusion of an electronic system holds back the chance to explore it by touch. We find ourselves in a unique interactive situation: the sensor panels, triggered by the visitor’s presence, set the black-and-white woven patterns in motion, revealing their structure. What is the role of technology in this context? Is it an autonomous agent or merely a tool for connection? Does it bring us closer or push us further apart, create or take away? Can any material still be made in the future without technological intervention?

By revealing rather than concealing its structure – including the tangled network of cables and the reverse side of the woven materials – the installation highlights the material and physical characteristics of the medium. The abandonment of touch, the most basic form of experience associated with textiles, is at the same time a critical reflection on how contemporary cultures work.

Rita Madarász is a textile designer, who graduated from the Moholy-Nagy University of Art and Design and specialized in woven fabric design. She explores how fabric can become a medium and an interdisciplinary work of art, as well as what roles textiles can play beyond their traditionally assigned functions. Through her projects, she examines possible forms of connection to materials through handwoven experimental structures, focusing on alternative ways of moving textiles and collaborating with experts from various disciplines.